A XX. század második felében, a holisztikus orvostudomány megjelenésével párhuzamosan az egészségügyi dolgozóktól elvárt viselkedési minták köre is megváltozott. Ma már számtalan szakirodalmi hivatkozás hangsúlyozza az orvos és a beteg között fennálló személyes kapcsolat gyógyulás folyamatára és a beteg általános jóllétére gyakorolt pozitív hatását. A személyes kapcsolat kialakítása, az elvártnak megfelelő érzelmi megnyilvánulások azonban nem minden segítő foglalkozású számára magától értetődő és természetes. Vannak, akiknek ezért meg kell dolgozniuk, érzelmi munkát kell végezniük. Az érzelmi munkavégzést azonban segítheti, megkönnyítheti az egészségügyben dolgozók betegekkel kapcsolatos, gyógyítás iránti elkötelezettsége. Az elkötelezettség és az érzelmi munka kapcsolatának feltárása érdekében megvizsgáltuk 84 onkológiai dolgozó érzelmi munkáját, elkötelezettségét és az arra ható szervezeti tényezőket. Az érzelmi munka számszerűsítéséhez a PANAS-X kérdőívet használtuk, míg az elkötelezettséget és az azt befolyásoló faktorokat kifejtendő kérdések mentén térképeztük fel. Vizsgálati eredményeink az elkötelezettség és az őszinte érzelmi munka közötti szakirodalmi adatok által is alátámasztott kapcsolat tényét erősítették meg. Kimutatható volt, hogy az elkötelezett munkavállalók spontán érzelmei jobban megfeleltek a betegek által a segítő foglalkozásúaktól elvártaknak, és viselkedési megnyilvánulásaik is inkább összhangban voltak azokkal. Az elkötelezettséget a szervezeti tényezők közül a megerősítés, valamint a munkatársak és a betegek attitűdjei befolyásolták a legerősebben. Az egészségügyi dolgozók kiválasztásánál lényeges lenne az altruista segítő attitűd meglétének vizsgálata, de még ennél is fontosabb, hogy az intézmények működtetői és vezetői fordítsanak, figyelmet arra, hogy a munkavállalók elköteleződését a megfelelő munkakörnyezet megteremtése és folyamatos megerősítő visszacsatolások által lehetővé tegyék, illetve megerősítsék.