A szerző felidézi Szendei Ádám emlékét. Ezután végigkíséri a higiéne útját, fejlődését és szerepét az emberek egészségének megőrzésében az őskortól, az ókori zsidó, görög és római civilizáción át a középkorig és az újkorig. Rámutat, hogy napjainkra a fejlett országokban az epidemiológiai tevékenység súlypontja a fertőző betegségek elleni védekezésről áttevődött a nem fertőző megbetegedések és az időskori elváltozások kivédésére. Név szerint felsorol néhány kiemelkedő tudóst, akiknek jelentős szerep jutott az élet és az egészség meghosszabbításában. Összefoglalja hazai higiénés helyzetünk pozitív és negatív változásait.