A statinkezelés alkalmazásának eredményessége akut koszorúér-betegségben (ACS) bizonyítást nyert. A kiemelkedő hatékonyságú atorvastatin nagy dózisának (80 mg/nap) további előnye, hogy igen rövid időn belül (16 hét) csökkenti a koszorúér-események előfordulását (PROVE-IT TIMI-tanulmány) és a kétéves (az IDEAL-vizsgálatban közel 5 éves) kezelési periódust figyelembe véve a rekurráló iszkémiás végpontok száma is szignifikánsan mérséklődik. A TNT-tanulmány szerint pedig stabil anginás betegekben is hatásosabb az atorvastatin nagy dózisa. Hasonló haszonnal jár akut koronária szindrómában végzett PCI-k előtt nagy dózisú atorvastatin (80, vagy 80+40 mg) bólus, majd 40 mg fenntartó adag alkalmazása, amely egyértelműen csökkenti a posztprocedurális miokardiális károsodás és iszkémiás történések előfordulását. A statinok dózisfüggő pleiotrópiás jellegű plakkstabilizáló kapacitásának minél jobb kiaknázása céljából ACS-ben a minél előbbi nagy dózisú atorvastatin terápia elkezdése indokolt és két évig történő alkalmazásának kardiológiai előnye evidenciák révén alátámasztott. A nagy dózis adásakor fokozottan kell figyelnünk - elsősorban a hepatikus - mellékhatások veszélyére, amelyek reverzibilisek és jelentőségük messze elmarad a mortalitás terén megszerezhető haszontól. A terápia során összességében a maximálisan tolerálható dózis választása a cél.