Tanulmányunk első részében arról számoltunk be - a Pszichoterápia folyóirat (MentalPort kft.) által kezdeményezett pályakép vizsgálat eredményeként -, hogy hogyan alakult a vizsgált képzések teljesítésének üteme, mi hogyan épült be, hogyan hasznosult a gyakorlatban a módszerspeclfikus egyesületek által nyújtott különböző szintű specifikus képzésből, és hogy milyen tényezők gátolhatják a képzések hasznosulását. A második rész két kérdésre összpontosít. Vizsgálja a képzési modulok hatékonyságát és a szakmatanulás nehézségeit a képzésben résztvevők megítélése alapján. Elemzéseinkből kiderül, hogy a képzések melyik részét (sajátélmény, szupervízió, elméleti képzés, gyakorlat, korábbi képzettség, egyéb) tartják a leginkább eredményesnek a szakmai fejlődés különböző szintjét elért szakemberek A válaszokat a gyakorlottság tükrében bontottuk: magas szint (professzionális biztonság); elég jó (közel professzionális biztonság); még szüksége van szakmai támogatásra (háttérre, szupervízióra); gyakorlatlan. A tanulmány másik hangsúlyos kérdése: A kliensekkel való munka melyik aspektusának elsajátítása a legnehezebb? Hogyan befolyásolja ennek a megítélését az, hogy a válaszadó a szakmatanulás melyik fázisában van? Munkánkkal segítséget szándékozunk nyújtani a képzőhelyeknek abban, hogy jobban rálássanak a képzések törékeny pontyaira, és hogy átgondolják, amennyiben szükséges, a szakmatanítás módszertanát.