Az osteoporosis miatt kialakuló csonttörés jelentős többlethalálozást okoz. Több hatékony, töréskockázatot csökkentő kezelési lehetőség áll rendelkezésünkre, de a nagy töréskockázatú egyének azonosítása nem megoldott. Az osteoporosis diagnózisának alapját képező kis csontsűrűség a csonttörés fontos, de nem egyetlen kockázati tényezője. Számos olyan, a csontsűrűségtől részben vagy teljesen független klinikai kockázati tényező ismert, amelyek befolyásolják a töréskockázatot. Ilyenek többek között az életkor, a megelőző osteoporoticus eredetű törés, a szülőkben előfordult csípőtáji combcsonttörés, a dohányzás, a mértéktelen alkoholfogyasztás, a glükokortikoidkezelés, a rheumatoid arthritis és egyéb, másodlagos osteoporosisra vezető betegségek fennállása. A FRAX(R) rendszer a fenti klinikai jellemzők felhasználásával, a csontsűrűségadattal vagy a nélkül számol 10 éves abszolút töréskockázatot a csípőtáji combcsonttörésekre és a nagy osteoporoticus törésekre (csigolya, femur, alkar és humerus) együttesen. Az adatok használata még nem egységes, de a FRAX(R) ígéretes lehetőség a nagy töréskockázatú egyének azonosítására. A hazai tapasztalatok is gyűlnek, amelyek módosíthatják a jelenlegi diagnosztikus és terápiás ajánlásokat.