Az elmúlt évtizedek társadalmi változásai a klasszikus életszakasz-modellek átértékelődését eredményezték. Az aktív munkavállalás, a családalapítás ideje kitolódott, mindez nem kedvez az önállósodásnak, a felnőtt szerep vállalásának. Áttekintő tanulmányunkban azokat a társadalmi és demográfiai jelenségeket tárgyaljuk, amelyek hozzájárultak a posztadoleszcencia kialakulásához. Elemezzük a standard életút helyett megjelenő választásos életrajz jelentőségét, valamint a felnőttség kritériumrendszerének változását, a leválási dimenziókat. Áttekintjük a serdülőkor pszichoanalitikus és pszichoszociális elméleteit - Erikson serdülőkori krízis és Marcia pszichoszociális moratórium hipotézisét  -, az elhúzódó serdülőkor hátterében meghúzódó kognitív sémákat és azokat az életmód- és életstílusbeli változásokat, amelyek a fiatalok társadalmi adaptációját jellemzik. A Pán Péter-szindróma és az elhúzódó serdülőkori krízis közötti különbségeket a tranzakcióanalízis szempontjából vizsgáljuk meg. Számba vesszük azokat a pszichés zavarokat, amelyek miatt ezen személyek pszichiátriai, pszichoterápiás segítséget keresnek.