A hypertoniás betegek túlnyomó többségének (70-80%) a magas vérnyomás mellett további kockázati tényezői is vannak: gyakori a zsír- és cukoranyagcsere károsodása, az elhízás és a dohányzás. Több rizikófaktor egyidejű jelenléte esetén az egyes rizikófaktorok okozta relatív kockázatnövekedés nem additív, hanem multiplikatív módon jelentkezik. Az ASCOT tanulmány óta evidencia, hogy statinterápia indokolt minden olyan hypertoniás beteg esetében, akinek >2,5 mM/l az LDL-koleszterin-szintje, és legalább közepes a cardiovascularis kockázata (a SCORE-modell szerinti kockázat >3%). A felmérések szerint a mindennapi gyakorlatban azonban a hypertoniás és dyslipidaemiás betegek csekély hányada éri el mind a vérnyomás-, mind a lipidcélértékeket. Ennek egyik oka, hogy a határértékeltéréseket és így azok kockázatnövelő hatását a kezelés megtervezése során az orvosok kevésbé veszik figyelembe, illetve a betegek részéről csekély a terápiás adherencia és perzisztencia. Az újabb vizsgálatok szerint ezek igen jelentősen javíthatók, amennyiben a vérnyomás- és lipidszintcsökkentő kezelést egyidejűleg, kettős hatású készítménnyel indítják meg.