A kognitív károsodás a szkizofrénia alapvető jellemzői közé tartozik, és jelentős szerepet játszik a funkcionális kimenetelben is. Nem tisztázott azonban, hogy a szkizofrénia különböző tünettani alcsoportjaira jellemző-e valamilyen specifikus kognitív mintázat. A két vizsgálat célja a deficit és nem deficit szkizofrénia neuropszichológiai jellemzőinek pontos felderítése, illetve annak meghatározása, fennáll-e a két csoport között kvalitatív különbség a kognitív funkciókat illetően. Első vizsgálatomban 275 szkizofrén beteg és 130 egészséges kontroll vett részt, akikkel felvettem a Wisconsin Kártyaválogatási Tesztet (WCST). A tesztváltozók faktoranalízisét elvégeztem a teljes mintában, valamint az egyes alcsoportokban is, majd ezt követően a kapott faktorok segítségével határoztam meg az egyes alcsoportok közötti különbségeket. Második vizsgálatomban új, procedurális és kontextusfüggő tanulást vizsgáló feladatot, a Kilroy-tesztet vettem fel 78 szkizofrén beteggel és 30 kontrollal. A feladat két szakaszból áll, melyek közül az első, ingerválasz tanulást mérő szakasz a basalis ganglionok, míg a második, kontextusfüggő szakasz a mediotemporalis lebeny épségéhez kötött, így a feladat segítségével a két interaktív memóriarendszer működése egy teszten belül, mégis elkülönítve mérhető. Első vizsgálatomban a teljes minta faktoranalízise két faktort eredményezett, amelyek az összvariancia 95%-át magyarázták. A három diagnosztikai alcsoport összehasonlítása során mindkét szkizofrén csoport rosszabbul teljesített az egészséges kontrollcsoportnál. Eredményeim szerint a deficitcsoport súlyosabb károsodást mutat az "általános végrehajtó funkció" faktor (konceptualizációs képesség, flexibilitás, váltás) esetében, mint a nem deficit csoport. Ezzel szemben a 2. faktor által mért "non-perszeveratív" hibatípus kevésbé jellemző a deficitcsoportra. Második vizsgálatom eredményei szerint a deficit- és nem deficitcsoportokba tartozó betegek hasonló teljesítményt nyújtottak a kontextusfüggő szakaszon, mely a kontrollokétól elmaradt. Az inger-válasz tanulási szakaszon a nem deficitbetegek teljesítménye nem különbözött a kontrollokétól, míg a deficit szkizofrén betegek rosszabbul teljesítettek. Az eredmények alátámasztják, hogy míg a kontextusfüggő tanulás szkizofrén betegek körében egységesen károsodott, addig az inger-válasz tanulás a nem deficitbetegek körében viszonylag megkímélt. A két diagnosztikai alcsoport tehát nem csupán a károsodás súlyosságában, hanem annak jellegében is különbözik: végrehajtó funkciók terén a deficit szkizofrénia sajátos kognitív profillal jellemezhető, emellett a szkizofréniában többnyire viszonylag megkímélt procedurális tanulás deficitszindrómában kifejezett károsodást mutat.