A 27 éves várandós gyermekkora óta túlsúlyos volt. Többszöri endokrinológiai kivizsgálás során hormonális betegséget nem igazoltak. A gravida gyermekkora óta mérsékelt súlyosságú asthma bronchialéban szenvedett, más betegsége nem volt. Menstruációi szabályosak voltak, a védekezés nélküli 4. ciklusban esett teherbe, ekkor kb. 174 kg testtömeget mértek. A várandós férje 62 kg-os volt. A máshol gondozott várandóst a terminus közelében védőnője irányította osztályunkra mérsékelt fokú hypertonia miatt. Thromboembolia kockázatbecslés alapján betegünket az ún. "igen magas kockázati csoport"-ba soroltuk és heparinkezelést kezdtünk. Néhány napig tartó megfigyelés után enyhe intrauterin distressz tünetei és per vias naturales szülésre alkalmatlan anatómiai viszonyok miatt, elektív császármetszést végeztünk. Ekkor az anya 184 kg-os volt. Az DC aktivitásának változását figyelve az LMWH kezelést (Enoxaparin) kezdetben 2x120 mg (2x 12.000E) dózisban alkalmaztuk, majd az adagot fokozatosan 2x200 mg-ra emeltük, ekkor elérve a kívánt terápiás hatás alsó tartományát. A sebgyógyulás enyhe zavarán kívül szövődménymentes gyógyulást észleltünk. A beteg kombinált (szerzett) thrombophiliában szenvedett (extrém túlsúlyos, várandós, térd alatti thrombophlebitis, majd műtét és posztoperatív immobilizáció). Igen extrém testtömeg esetén nincs tapasztalat az LMWH adagolására vonatkozólag. Az extrém túlsúly miatt a heparin terápiás dózisát kereső vizsgálata az fX aktivitás gátlás mérésével, a heparinnak az ajánlottól eltérő adagolása (hasfal helyett felkar s.c.) és az igen ingadozó, de a klinikummal jól korreláló heparin dózisváltozás miatt az eset joggal számíthat az érdeklődésre.