A cytomegalovirus által okozott infekció egyike a szervátültetést követő leggyakoribb fertőzéseknek, amely befolyásolja a transzplantált szerv és a beteg túlélését is. Akkor tudunk hatékonyan szembeszállni ezzel a problémával, ha ismerjük a kórokozó hatásait, figyelembe vesszük a rizikófaktorokat, és ha megtaláljuk azt az érzékeny és megbízható módszert, amellyel a diagnózis időben felállítható. Ahhoz, hogy a súlyos betegség elkerülése érdekében megfelelő módon tudjuk tervezni a recipiensek prevencióját, ismernünk kell a hazai CMV-átfertőzöttséget. Munkánk során megállapítottuk, hogy a magyar lakosság CMV-átfertőzöttsége magas: 86%. Annak a valószínűsége, hogy CMV-szeronegatív recipiens szeronegatív donortól kapja a szervet, csak 2%, ezért e betegek előnyt élveznek szeronegatív donor jelentése esetén. Amennyiben a CMV-szerostatus illesztése (matching) nem kivitelezhető, figyelembe kell venni, hogy a szerostatus-mismatch egyike a legsúlyosabb rizikótényezőknek. Ezekben az esetekben univerzális profilaxis szükséges, amely - eredményeink alapján - a ganciclovir alkalmazásával a leghatékonyabb. Különös figyelmet kell fordítani a profilaxis befejezése után kialakuló késői (late-onset) CMVinfekcióra, amely adataink szerint a fertőzések negyedét teszi ki, valamint arra a tényre, hogy az immunszupprimált állapotban bekövetkező primer CMV-fertőzés után az esetek 14%ában nem jön létre szerokonverzió. Az immunszupprimált betegek aktív CMV-fertőzés-diagnosztikájában a diagnózis mielőbbi felállítása és a kvantitatív eredmény egyaránt fontos. Vizsgálatainkban összehasonlítottuk a konvencionális kimutatási módszereket, az antigenaemiatesztet és a PCR-vizsgálatot. Ez utóbbi két módszer a leginkább megfelelő a transzplantált betegek CMV-fertőzésének diagnosztizálására. A két módszer előnyeit és hátrányait mérlegelve a vesetranszplantáltak részére elsőnek választandó módszernek az olcsóbb és kevésbé eszközigényes CMV-antigenaemiatesztet javasoljuk a hazai körülmények között. A genetikai adottságok befolyásolják a fogékonyságot és a fertőzés kimenetelét. Adataink alapján a recipiensek HLA-típusa befolyásolja a CMV-fertőzés iránti fogékonyságot. Vizsgálatunkban kimutattuk, hogy a HLA-DQ3-hordozó CMV-szeronegatív veserecipiensekben, akik szeropozitív donortól kapták a szervet, gyakrabban és korábban alakult ki aktív CMV-infekció, mint HLA-DQ3-negatív recipiensek esetében. Statisztikai analízissel bizonyítottuk, hogy a HLA-DQ3 independens prediktora a CMV-fertőzés kialakulásának. Transzplantált betegek követésekor és a kezelés tervezésekor ezt figyelembe kell venni.