A dolgozat a bioelektromos képalkotó létrehozása érdekében kifejtett K+F tevékenység fontosabb elvi és gyakorlati mérnöki feladatait foglalja össze. Az új modalitás létrehozásának elvi nehézségei abból adód-nak, hogy itt nem alkalmazható a Radon-transzformáció, amely a többi ismert orvosi képalkotó működésé-nek elvi megalapozását adja. A bioelektromos képalkotók esetében a vizsgált szerv (szív vagy agy) felszínén kialakuló potenciál-eloszlás ill. radiális árameloszlás meghatározása lehet a reális cél. A gyakorlati megvalósításhoz ezen túlmenően a cikk röviden foglalkozik az adatgyűjtés gyors és reprodukálható mérési technológiájával valamint a számítások gyors elvégzésével kapcsolatos egyes kérdésekkel.