A statinok csoportja az utóbbi másfél-két évtized alatt a prevenció egyik legfontosabb gyógyszercsoportja lett. Tanulmányok sora igazolja a kardiovaszkuláris eseményekre és az összhalálozásra kifejtett kedvező hatásukat, ami hasonló mértékű diabéteszes és nem-diabéteszes betegeken. A közelmúltban bemutatott JUPITER-vizsgálat eredményei között szerepelt, hogy a rosuvastatint szedők között több diabétesz kezdődött a vizsgálati idő alatt, mint a placebocsoportban. Az ezután a nagy klinikai végpontú tanulmányokon elvégzett két metaanalízis azt igazolta, hogy statin adása mellett 9-13%-kal nő az új diabétesz kialakulásának valószínűsége. Ez azt jelenti, hogy 255 beteg statinnal történő 4 éves kezelése során egy új diabétesz kialakulásával lehet számolni. Ezt a kedvezőtlen hatást sokszorosan felülmúlják a statinkezelés kedvező hatásai, 255 beteg kezelésével 5,4 ISZB-halál és/vagy szívinfarktus előzhető meg 4 év alatt, valamint más kardiovaszkuláris események is, mint a stroke és a revaszkularizáció. Tehát a statinok alkalmazásának klinikai haszna jelentősen felülmúlja diabéteszt okozó hatásukat, ezért hiba lenne, ha a rászoruló betegek ezen megfontolásból nem kapnák meg a megfelelő lipidcsökkentő kezelést, aminek az elsőnek választandó gyógyszerei a statinok. A többi lipidszintcsökkentő gyógyszer közül a nikotinsavról is ismert, hogy a cukoranyagcserét kedvezőtlenül befolyásolhatja, ugyanakkor a fibrátoknak és az ezetimibnek nincs bizonyítva ilyen jellegű hatása.