A melanoma malignum epidemiológiája : klinikai tapasztalatok az Országos Onkológiai Intézetben / Balatoni Tímea [et al.]
Bibliogr.: p. 1006. - Abstr. hun., eng.
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2011. 152. évf. 25. sz., p. 1000-1006. : ill.
A melanoma malignum folyamatosan növekvő incidenciájáról az 1999 óta működő Nemzeti Rákregiszter egyre pontosabb adatokat szolgáltat, azonban nem áll rendelkezésre országos melanoma-adatbázis. Az Országos Onkológiai Intézetben az évente Magyarországon jelentkező új melanomás betegek jelentős százaléka (20-25%) kerül ellátásra, ezért az intézet adatbázisából az egész országra vonatkozó következtetéseket lehet levonni a magyar epidemiológiai helyzettel kapcsolatban. Módszerek: A szerzők vizsgálatuk során az Országos Onkológiai Intézetben cutan melanoma malignum miatt 1998-ban, illetve 10 évvel később, 2008-ban jelentkező betegek adatait és a daganatok szövettani paramétereit vetették össze. A két betegcsoportot kor, nem, tumorlokalizáció és a szövettani paraméterek (szövettani típus, Breslow- és Clark-érték) szerint hasonlították össze. Folytonos változók esetén Mann-Whitney-próbával döntöttek két eloszlás különbségének szignifikanciájáról. A kategorikus változók függetlenségét X2-próbával ellenőrizték. Eredmények: 1998-ban 149, 2008-ban 377 betegnél diagnosztizáltak cutan melanomát, amely 10 év alatt 153%-os növekedést jelent. A betegek átlagéletkora 1998-ban 56,3 év, 2008-ban 57,2 év volt, csaknem megegyező. 1998-ban a férfi betegek aránya 43%, 2008-ban 49%. A leggyakoribb lokalizációnak mindkét vizsgált évben a törzset találták (39% és 46%), ezt követte az alsó végtag (28% és 22%), a felső végtag (21% és 18%), majd a fej-nyaki (12% és 14%) lokalizáció. Leggyakoribb szövettani típusnak a superficialisan terjedő melanoma (52% és 54%) és a nodularis melanoma (31% és 23%) bizonyult. Az in situ melanoma aránya 10%-ról 15%-ra nőtt. A Breslow-értékek átlaga 1998-ban 2,2 mm, míg 2008-ban 1,6 mm volt, a különbség erősen szignifikáns (p = 0,0002). A Clark-értékek szintén csökkentek, de nem szignifikánsan (p = 0,08). A legtöbb beteg mindkét vizsgált évben (38% és 32%) Clark III inváziós mélységű melanomával jelentkezett. Következtetések: Tekintettel arra, hogy a primer melanoma prognózisát leginkább a korai diagnózis javíthatja, amelyet elsősorban a Breslow-tumorvastagság reprezentál, a betegek adatainak elemzéséből úgy tűnik, nem hiábavalóak a melanoma megelőzését és az időben való felismerés fontosságát hangsúlyozó erőfeszítések mind az orvosképzés, mind pedig a tömegtájékoztatás terén.