A krónikus B-vírus hepatitis kezelése ma is komoly kihívást jelent. A kezelés indikálásakor, majd közben is, számos paramétert kell figyelembe venni. A kezelés lehetséges végpontjai és azok tartóssága is nagyon különböző. A HBeAg-pozitív és -negatív aktív betegek egyaránt kezelést igényelnek, amely két különböző stratégiával történhet. Az interferonalapú kezelés meghatározott ideig tart, következtében a betegek egyharmadában várható tartós immunválasz, amely a kezelés után akár évekkel is úgynevezett indukált remissziót eredményezhet. A nukleozid- vagy nukleotidanalógokkal (NA) általában folyamatos kezelésre van szükség az úgynevezett fenntartott remisszió érdekében, mivel a kezelés abbahagyását követően gyakori a relapsus. Az NA-k esetén emellett fontos szempont a rezisztencia kialakulása és az antivirális hatás elvesztése a tartós adagolás során. Első vonalbeli kezelésként jelenleg három gyógyszer választható, ezek a pegilált interferon-alfa-2a, az entecavir és a tenofovir. Ellenjavallat hiányában érdemes az immunválasz indukciójára a kezelést interferonnal kezdeni, amelyet szükség esetén NA-val lehet folytatni.