A máj krónikus betegségeinek közös jellemzője, hogy mindegyik aktiválja a kötőszövet termelését és májfibrosishoz vezet. Megítélésének "gold standardja" a mai napig a kórszövettani vizsgálat, amely azonban invazív beavatkozás, az esetek egy részében kontraindikált lehet, és utánkövetésre is csak korlátozottan alkalmas. A májfibrosis megítélésének új, noninvazív módszere a tranziens elasztográfia. Egy lökéshullám terjedési sebességét méri, és ennek alapján határozza meg a máj rugalmasságát. A fibroticus, rugalmatlanabb szövetben a hullám terjedési sebessége gyorsabb. A vizsgálat rövid ideig tart, fájdalmatlan, előkészítést nem igényel. A legtöbb adat a krónikus C hepatitisben áll rendelkezésre, de egyéb etiológiájú, idült diffúz májbetegségekben is jól alkalmazható. Igen alkalmas az előrehaladott fibrosis (F>=2, Metavir-score) kimutatására, valamint a korai, klinikai tüneteket még nem okozó cirrhosis (F4) igazolására. A klinikai gyakorlatban elsősorban idült vírushepatitisekben az antivirális kezelés indikálásához, a májkárosodás igazolására használjuk, és alkalmas a kórlefolyás követésére is. Ígéretes alkalmazási területe májtranszplantáció után a graft esetleges károsodásának korai, noninvazív detektálása. Terápiás döntést befolyásoló szerepe lehet tervezett műtétek vagy gyógyszeres kezelés (például kemoterápia vagy hepatotoxicus szerek adása) előtt, az esetleges májkárosodás mértékének megállapításában. A tranziens elasztográfia nem helyettesíti a máj kórszövettani vizsgálatát, de lehetővé teszi a fibrosis stádiumának meghatározását májbiopszia nélkül.