A szerzők munkájukban a szisztémás lupus erythematosus eltérő klinikai sajátosságokat mutató formáit vizsgálták. A vizsgálatba a DEOEC III. Belgyógyászati Klinika, Klinikai Immunológiai Tanszéken gondozott 226 SLE-s betege került bevonásra. A tanulmány megkezdésekor és annak során a követési periódusban a betegek korábbi és aktuális szervi tüneteit, azok aktivitását, súlyosságát a nemzetközileg elfogadott BILAG indexszel jellemezték. A betegeket négy fenotípus-csoportba sorolták be: 1. a döntően bőrtüneteket mutató betegeket a mukokután csoportba (n=77), 2. az ízületi és izomérintettséggel rendelkezőket a muszkuloszkeletális csoportba (n=74), 3. a neurológiai tünetekkel járó formát a neuropszichiátriai csoportba (n=19) sorolták, a 4. csoportba a lupus nephritises betegek kerültek (n=56). Az SLE egyéb szervi tünetei közül a kardiopulmonális tünetek szignifikánsan gyakoribbak voltak a muszkuloszkeletális csoportban (p<0,05). A követési időszakban észlelt alapbetegség-aktivitásokat rendszerint a korábbi szervi érintettségek és aktivitások határozták meg. A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy szisztémás lupus erythematosusban eltérő tulajdonságot mutató klinikai fenotípusok különíthetők el, amely sajátosságok a kórlefolyás során alapvetően nem változnak, a betegek korábbi szervi megnyilvánulásai meghatározzák a lupus teljes klinikai lefolyását. A jelen megfigyelések további megerősítést igényelnek hosszabb távú prospektív követéssel.