Az aldoszteron szerepe a szívelégtelenség kialakulásában több mint 30 éve ismert. Az úttörő RALES-vizsgálatban NYHA III. és IV. osztályban lévő betegekben a spironolacton 25-50 mg/nap adagja szignifikáns mértékben csökkentette a halálozását és a kórházi kezelések számát. Eplerenon, az aldoszteron szelektív kompetitív antagonistája a heveny infarktust követő 3-14. napon (átlagosan 7,3 nap) és a heveny szívelégtelenségben szenvedő betegek standard szívelégtelenség gyógyszerelése mellett kezdett kezeléssel 15%-os (p<0,008) halálozáscsökkenést és 21%-os (p=0,03) hirtelen halál csökkenést ért el (EPHESUS-vizsgálat). A populáció csökkent EF-fel bíró (EF <0,40) csoportjában, a randomizációt követő 30. napon a halálozás 43%-os és a hirtelen halálozás 58%-os csökkenését igazolták. Az eple­renon kedvező hatását szívelégtelenségben az EMPHASIS-HF-vizsgálat is igazolta. A kezelt betegek halálozása a 21 hónapos kezelési időt követően 27%-kal csökkent (p<0,001). Az eplerenon szívelégtelenséget elhárító hatása komplex; a szelektív aldoszteron-antagonista eplerenon csökkenti a vaszkulatúra és a szív kollagén struktúrájának átalakulását, csökkenti a fibrózis létrejöttét és ezzel mérsékli a magas frekvenciájú szívritmuszavarok kialakulását és a szívelégtelenség progresszióját. Az eplerenon vizsgálatok eredményei kiemelik a betegkiválasztás fontosságát, azaz hogy hyper­ka­laemiás (szérum K >5,0 mmol/l és beszűkült vesefunkciójú [szérum kreatinin >220 mikromol/l]) beteg nem részesülhet eplerenon kezelésben, és, hogy a szérum K-érték alapján válasszuk meg az epleronon kezelés megfelelő adagját.