A trombocitagátló terápia megjelenése fontos szerepet játszott az invazív kardiológta fedődésében. Az elektív koronária intervenciót a 90-es évek közepén a kettős trombocitagátló terápia bevezetése tette lehetővé. Ekkor az akut koronária szindróma perkután intervencióval történő sikeres kezelése még nem volt megvalósítható, ezt az egyre hatékonyabb trombocitagátló terápiás lehetőségek (ticlopidin, majd clopidogrel telítő dózisok bevezetése, intravénás gtikoprotein blokád) megjelenése tette csak lehetővé. A koronária stentelés elterjedését követően napjainkban ez az első választandó terápiás eljárás akut miokardialis infarktusban, magas rizikójú betegekben. Ebben a betegcsoportban az aszpirin-clopidogrel kettős terápia azonban kevésbé hatékonynak tűnik, az akut stent trombózis előfordulási gyakorisága ezen betegekben a 2,5-3%-ot is elérheti. Az új trombocitagátló szerek várhatóan lényegi változást hoznak majd a jelenlegi terápiás gyakorlatban. Az új generációs thienopyridin prasugrel és a réverzibilis ADP-receptor gátló ticagrelor lényegesen hatékonyabb trombocitagátló hatással rendelkeznek, mint a korábbi generációs thienopyridinek.