Háttér: A balkamra-hipertrófia jelentős kardiovaszkuláris rizikófaktor; növeli az angina pectoris, a miokardiális iszkémia és infarktus, a pangásos szívelégtelenség, a hirtelen szívhalál és a stroke kockázatát. A hipertrófia diagnosztizálható EKG, echokardiográfia, CT, MRI segítségével. Célkitűzések: Az interventrikuláris szeptum vastagságának M-mód mérési pontosságát vizsgáltuk a DEOEC Kardiológiai Intézet echokardiográfiás laborjának mérései alapján. Módszerek: A DEOEC Kardiológiai Intézet echokardiográfiás laborjában 2008 márciusában megjelent 48 férfi és 43 nőbeteg adatait elemeztük retrospektív módon. A kiválasztott betegek szívultrahangos vizsgálatai között maximum egy hónap telt el, amely idő alatt sem klinikai jelentőséggel bíró beavatkozás, sem állapotváltozás nem történt. A 91 adatpár elemzése során varianciaanalízissel határoztuk meg az egy betegen belüli mérések variabilitását. Eredmények: A 12 mm-es cutoff-érték közelében a mérési bizonytalanság nem csökkent, értéke olyan, mint a nagyobb valószínűséggel hipertrófiás, illetve nem hipertrófiás esetekben. A mérési eredménynek a 12 mm-es cutofftól +-1 mm-es eltérése esetén 82%-os bizonyosság adódott arra vonatkozóan, hogy a szeptum tényleges vastagsága a cutofftól a vélelmezett irányban tér el. Konklúzió: A cutofférték közelében hasznosabb lenne a mérési pontosság növelése, amelyre lehetőséget adhat az M-mód mérés kapcsán a Resolution funkció használata, illetve a parasternalis hossz- és keresztmetszeti képen is elvégzett mérés. A balkamra-hipertrófia diagnózisát segítheti a bal kamra tömegének számítása, valamint az ultrahang és EKG-jelek együttes értékelése.