A magyar hálapénzrendszer ideológiai alapvetése ebben az évben ünnepelte fennállásának 255. évfordulóját. Lappangó jelenléte azonban csak az utóbbi hat évtizedben vált gazdaságilag és erkölcsileg is pusztító rendszerré. Megszüntetésére az eddigi direkt és indirekt támadási kísérletek csak szerencsés esetben jártak közömbös eredménnyel, többnyire a rendszer immunitását fokozták, vagyis kifejezetten kártékonynak bizonyultak. A szereplők - a beteg, az orvos, sőt maga a cselekvő állam is - a direkt támadásokról eleve tudták, hogy kudarcra vannak ítélve, mivel a tranzakció olyan közegben zajlik, amelybe államigazgatási eszközökkel lehetetlen közvetlenül beavatkozni. Legszerencsétlenebb helyzetbe mégis az orvos került, aki az 1989-es rendszerváltozás után a szaktudásával megszerezhető, és a piacgazdaságban már szánalmas "borítékos" jövedelmét egyre keservesebben védelmezi a borravalós megaláztatástól és a korrupció vádjával szemben.