Az anyagcserekontroll minősége az 1-es típusú cukorbetegek microangiopathiás szövődményeinek kialakulásában központi jelentőségű. Az optimális anyagcserekontroll elérésének legnagyobb akadályát a hypoglykaemia kockázata képezi, ami az NPH-típusú intermedier és a reguláris típusú rövid hatású inzulinokkal végzett MDI kezelés eredményességét jelentősen behatárolja. Az elmúlt két évtizedben az inzulinanalógokkal történő MDI kezelés széles körben elterjedt, és az első hosszú hatású bázisinzulin-analóg, a glargin-inzulin alkalmazásával immár több mint 10 éves tapasztalat áll rendelkezésre. A klinikai vizsgálatok és obszervációs felmérések szerint a glargin-inzulinnal az NPH-hoz viszonyítva azzal egyenértékű, vagy jobb anyagcserekontroll érhető el, miközben a hypoglykaemia gyakorisága jelentősen csökkenthető. A hypoglykaemia kockázatának csökkenésével lehetőség nyílik az optimális glikémiás kontroll megvalósítására és a késői szövődmények elkerülésére.