Szexuális felvilágosítás: eleget teszünk-e a kamaszokért? / Erős Erika, Supák Dorina
Bibliogr.: p. 26. - Abstr. hun., eng.
In: Gyermekgyógyászat. - ISSN 0017-5900. - 2011. 62. évf. 1. sz., p. 23-26.
A kamaszkor az élet 10-12 éves korban kezdődő és 18-21 éves korig tartó szakasza, amelyet intenzív fejlődés jellemez. Hagyományos egészségügyi mutatók szerint ez az élet legegészségesebb szakasza, így úgy tűnhet, hogy egészségügyi szempontból kevés a teendő. Ugyanakkor a lelki betegségek előfordulása aggasztóan magas ebben az életkorban, ráadásul növekvő tendencia mutatható ki ilyen szempontból. A szexuális élet kezdete akár élethossziglan befolyásolhatja az egyén életminőségét, ennek kapcsán a két nagy veszély a következő: a nem kívánt terhesség és a szexuális úton terjedő betegségek. Amennyiben a veszélyt csökkenteni kívánjuk, felvetődik a szexuális felvilágosítás szükségessége. Egyértelműen bizonyított, hogy az oktató jellegű (szexuális élet veszélyei, védekezés, óvszerhasználat stb.) információk nem növelik a korai szexuális együttlétek kockázatát, viszont védenek a szexualitás veszélyeivel szemben. Magyarországon a NAT (Nemzeti Alaptanterv) része a szexuális felvilágosítás, amelyet civil szervezetek programjai is tevékenyen támogatnak. A szülők és az iskola együttműködése nélkül bizonytalan eredmények érhetők csak el, hiszen a szexuális nevelés elsődlegesen a családban zajlik, a felvilágosítás hagyományosan a szülők feladata lenne. A fiatalok körében végzett vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az első aktus során a fiatalok túlnyomó többsége védekezik, s elsősorban óvszert használnak. 2001 és 2006 között a 18 éves kor alatt elvégzett abortuszok aránya 10%-ról 5,3%-ra csökkent - az összes abortuszon belül. Sajnos az utóbbi két évben ez a csökkenés megszakadt. A szexuálisan terjedő betegségek területén új problémák merülnek fel, napjaink három leggyakoribb fertőző kórokozója a herpeszvírus, a human papilloma vírus (HPV) és a Chlamydia. Az egészségügyi politikának kiemelt figyelmet kellene fordítania a szakemberek megfelelő képzésére és a szülők ismereteinek folyamatos bővítésére. Csak a szakemberek, orvosok, védőnők, gyógyszerészek, tanárok és nem utolsósorban a szülők együttműködésével érhetők el jelentős eredmények.