A szerzők az acetabulum törés következtében kialakult poszttraumás csípőízületi arthrosis és/vagy combfejnecrosis miatt végzett teljes csípőízületi pótlás műtét utáni eredményeit mutatják be és értékelik. Intézetükben 2002. január 1-je és 2006. december 31-e közötti öt éves periódusban 39 csípőízületi arthroplasticát végeztek acetabulum törést követően, 25 férfi és 14 nőbetegnél. Az átlagéletkor a protézis műtét idején 45 év volt (25-73 év). 34 esetben a primer ellátás során osteosynthesist végeztek (csavaros vagy lemezes osteosynthesis), öt esetben konzervatív kezelés történt. 29 esetben cementezett, 10 esetben cement nélküli vápát helyeztek be. Nyolc esetben kellett különböző mértékű acetabulum deformitás, csonthiány miatt csontpótlást végezni. Hat esetben vápakosár is behelyezésre került. A kiértékelést a Harris Hip Score (HHS) szerint végezték el. A protézis műtét előtti átlag 42 (16-58) volt. Az arthroplastica után 24-36 hónappal végzett utánvizsgálat során az átlag HHS 81 (52-96) volt, mely alacsonyabb a primer osteoarthrosis miatt végzett protézisműtétek átlagánál. Két esetben kellett felületes, illetve mély infekció miatt feltárást végezni. Az eredmények értékelése után javaslatot tesznek a vápa típusának kiválasztására (cementes, cementnélküli press-fit vagy menetes vápa, csontpótlás, vápakosár szükségessége), amely szemben a degeneratív csípőízületi betegségekkel, elsősorban a törést követően kialakult szekunder vápa állapotától, deformáltságától, csontdefektustól függ. A műtétek technikailag nehezebbek, hosszabb ideig tartanak, magasabb a posztoperatív szövődmények aránya és a rehabilitáció ideje is hosszabb, mint a primer degeneratív csípőízületi betegségek esetében végzett protézis műtéteknél.