Magyarországon az elmúlt évtizedekben a kórházak ágykihasználtságának egyetlen mérőszámát alkalmazták: a teljesített betegnapok és az ágyak számának adott időszakra számított átlagát. A kórházak működésének megítélésekor az ágykapacitások megváltoztatásakor jelenleg is csak ezt a mérőszámot követik. A szerző felvázolja, hogy ennek a mutatónak a használata mennyire korlátozott, és milyen más statisztikai mutatók jellemezhetik a kórházi ágyak foglaltságát. A kapacitások betegigényekhez való alkalmazása egyre fontosabbá válik, ezért elengedhetetlen, hogy a gyakorlati életben is könnyedén alkalmazható mutatót vagy mutatókat találjunk, amelyek segíthetik a statisztikával nem foglalkozó egészségügyiek és finanszírozók munkáját. A szerző a statisztikai mutatók alapjául a napi ágykihasználtság használatát javasolja.