Az orvosi pályaszocializáció technikáinak szisztematikus kutatása kevéssé jelent meg eddig a hazai szakirodalomban. A szerző a gyakorlatra irányuló orvosképzés igényét szem előtt tartva dolgozta ki a háromszintű, háromféle oktatási technikát (junior Bálint-csoport; imaginatív megjelenítés; expresszív, dramatikus munkamód projektív technikával kiegészítve) tartalmazó pályaszocializációs programot, amely egyszerre helyezi középpontba az orvos személyiségét, kapcsolatkezelési képességfejlesztését és a szakmai viselkedés szerepkészletének begyakorlását. Az értekezésben szereplő empirikus vizsgálatok során az oktatás folyamatában, a maga természetes közegében vizsgálta az orvostanhallgató betegreprezentációjának, beteg emberhez való viszonyulásának és az orvosi hivatásszemélyiségnek az alakulását. A háromszintű, háromféle oktatási technikát felhasználó program keretében lehetőség nyílik arra, hogy megvizsgálhassuk, melyik oktatási technika képes a leghatékonyabban megjeleníteni mindazokat a pszichológiai minőségeket, amelyek hozzájárulnak a reprezentációk alakulásához és így a pályaszocializáció folyamatához. A junior Bálint-csoportok eseteinek (n = 60) tartalomelemzése rávilágított arra, hogy a leggyakoribb problémák az intimitástól, testi kontaktustól való félelem; a krónikus és terminális állapotban levő betegekkel való kommunikáció; az orvoslással járó felelősségtől való félelem. Az imaginált betegképek (n = 62) Rorschach-jegyekkel (V. oszlop) való tartalomelemzése megerősítette, hogy az előbb felsorolt pszichés terhek jelentik a legkomolyabb problémát az orvostanhallgatók számára. A drámajáték, az integratív gyógyító kapcsolati tréningcsoportok (n = 74) folyamatelemzése és tartalomelemzése során bebizonyosodott, hogy a csoportmunka elsősorban a kapcsolati érzékenységet, a másik (beteg) szempontjainak elfogadási képességét fokozza és lehetővé teszi a gyógyító kapcsolat mindkét szereplőjével, az orvossal és a beteggel való önkéntelen, szorongásmentes azonosulást. Az orvos-beteg találkozás minőségi megélését a drámajáték segítségével sajátíthatják el leginkább. A kutatás következő szakaszában a szerző a drámajáték során használt novella és az itt körvonalazódott projektív tartalmak nagy mintán való kérdőíves felmérését végezte el (n = 313). A statisztikai elemzéshez az SPSS és a LEM programcsomagokat alkalmazták. A statisztikai értékelést varianciaanalízis, khi-négyzet-próba és log-lineáris elemzés segítségével végezte. A kérdőíves vizsgálatban és a drámacsoportban megjelenő projektív tartalmak nagyfokú hasonlósága azt igazolta, hogy a választott novella alkalmas arra, hogy projektív felületként előhívja a hallgatók tipikus sztereotípiáit és reprezentációit a betegségekkel, betegekkel, gyógyító szakemberekkel és a terápiás helyzetekkel kapcsolatban. A drámacsoport ezen sztereotip reprezentációk tudatosítására, az azokhoz való érzelmi viszonyulások átélésére és formálására helyezte a hangsúlyt.