Raoul Follereau, francia újságíró kezdeményezésére az ENSZ 1954-ben bevezette a Leprások Világnapját (Martyr?s Day), amelyet minden év januárjának utolsó vasárnapján tartanak meg. Bár a lepra kórokozóját Gerhard Henrik Armauer Hansen norvég tudós 1873-ban izolálta, és 1982 óta egy speciális gyógyszer-kombinációval gyógyítható a betegség, a WHO járványtani szakértőinek 2010. augusztus elején közzétett adatai szerint évente 219 826 új leprás beteget diagnosztizálnak a Földön. A leprára kínai és indiai források már Kr. e. 600 táján utalnak, a hellén világba pedig Nagy Sándor hadai hurcolták be Indiából Kr. e. 327-326 körül. A betegséget a Biblia Ó- és Újszövetség része egyaránt több helyen említi. A középkorban a leprás betegek ápolásában úttörő szerepet játszott a Kr. u. 72-ben, a Szentföldön alapított Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend. A leprások gyógykezelését idővel már speciális, folyóvíz mellé települt leprosoriumok látták el. A fertőzöttek kezelésére és az egészségesektől való elkülönítésére külön hivatal és szertartásrendszer jött létre. Annak ellenére, hogy a leprával, mint betegséggel, szemben az orvostudomány már győzedelmeskedett, és ezzel nagyjából egy időben a jogtudomány is biztosította a betegek jogainak jogi normákkal történő védelmét, sajnálatos tény, hogy még a XXI. századra sem sikerült az emberiségnek megszabadulnia ettől a súlyosan stigmatizáló betegségtől.