A vizsgálat célja: A vizsgálat célja az aktív és krónikus ellátást végző osztályok ápolói közötti összehasonlítás végzése, melynek alapján fel kívánjuk mérni a betegellátás időtartamának és az ápolók halálhoz való viszonyulásának összefüggését, a haldokláshoz kapcsolódó etikai dilemmák feldolgozásának módszereit, az ápolók ismereteit a haldoklás folyamatáról, valamint az ápolók igényét az ismeretek bővítésére. Vizsgálati módszer és minta: A vizsgálat helyszínei a Fővárosi Önkormányzat Péterfy Sándor Utcai Kórház-rendelőintézet és Baleseti Központ II. számú Krónikus Belgyógyászati Osztálya, Sürgősségi Belgyógyászat és Toxikológiai Osztálya, valamint az Általános Sebészeti Osztálya voltak. A felmérés 2010. július hónapban történt kérdőíves módszerrel. A kiosztott 120 db kérdőívből 100 db értékelhető kérdőív feldolgozását leíró statisztikai módszerrel végeztük. Eredmények: Krónikus osztályon 36 fő volt a 41 év feletti ápolók, míg az akut osztályokon 37 fő volt a 40 év alatti ápolók száma. Krónikus osztályon 45 fő ápolóból 37 főnek nagyon szoros a kapcsolata, míg aktív osztályon 55 főből 34 fő ápoló felszínes kapcsolatot alakít ki a betegeivel. Leggyakrabban mindegyik ápoló a főnővérhez, vagyis a közvetlen szakmai vezetőjéhez fordul segítségért. A krónikus osztályon és az aktív osztályon dolgozó ápolók egyaránt szeretnének több ismeretet szerezni a haldoklók humánus ápolásáról. Következtetés: A krónikus osztályon sokkal hosszabb ideig ápolják az ápolók az itt fekvő betegeket, éppen ezért sokkal szorosabb emberi kapcsolat alakul ki közöttük, mint aktív osztályon dolgozó kollégáik esetében, ezért nehezebb és megrendítőbb számukra az elvesztésük. Az ápolók számára segítséget jelent a haldoklás stádiumainak ismerete, mely miatt könnyebben birkóznak meg a felmerülő etikai dilemmákkal, a támogató funkciók alkalmazása (pl. esetmegbeszélés) is elősegíti ezek feldolgozását.