2009. november 26-án eddig előzmények nélküli agresszió történt a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karának egyik intézetében. Egy gyógyszerészhallgató agyonlőtte egyik csoporttársát, többeket súlyosan megsebesített. A tanulmány a tragikus esemény intézményi és közösségi szintű átélésének és feldolgozásának folyamatát elemzi. A krízisintervenciót követően a trauma feldolgozásának jellegzetes szakaszai voltak elkülöníthetők az eltelt időszakban. A tagadás hosszúra nyúlt fázisát a biztonságkeresés jellemezte. A következő szakaszban a bizalom helyreállítása, az önbecsülés megerősítése, majd a kapcsolatok rendezése állt előtérben. A bizalom megerősödése a közösségi interakciókban zajlik, a folyamat a történtek rekonstruálásával és integrációjával zárul. A trauma nem csak az egyéneket, hanem az intézményt is érzékenyítette. Az intézményi mechanizmusokban is megjelentek a percepció hibái, az irreális veszélyérzet, az értékelés zavarai, a kontroll elvesztésétől való félelem. Átmeneti cselekvési zavart követően az intézmény is a változás szükségessége mellett foglalt állást, és tisztázódtak annak céljai.