Napjainkban az őssejtek terápiás alkalmazása a biológia és az orvostudomány egyik leginkább kutatott és legígéretesebb területe. Az egyik lehetséges felhasználási módot a szívinfarktust követő őssejtbeültetés jelenti. Az új eljárás jelentőségét az adja, hogy az iszkémiás szívbetegség és ennek következtében kialakuló akut vagy krónikus szívelégtelenség incidenciája és prevalenciája, az egyre fejlődő terápiás eljárások és a megfelelő prevenciós módszerek ellenére is világszerte növekszik. Az ideális alkalmazási módszerre irányulóan a nemzetközi és hazai irodalomban egyaránt számos kísérletes és klinikai megközelítési módszer van jelen, de egységes, egyértelműen eredményes terápiás protokoll még nem alakult ki. Megválaszolásra vár az a kérdés is, hogy sejtszinten milyen típusú folyamatok zajlanak le a sérült szövet és az őssejtek között, azaz mi a hozzáadott sejtek hatásának mechanizmusa. A jövőbeli sikeres terápiás alkalmazáshoz szükséges a folyamat lépéseinek feltérképezése. Célkitűzésünk az volt, hogy kardiomioblasztokból álló sejttenyészetben iszkémiához hasonló állapotot létrehozva infarktust modellezzünk, és mezenhimális őssejtek hozzáadásával részleteiben vizsgálhassuk a sejtek között kialakuló folyamatokat és azok eredményét. Kísérleteink során H9c2 kardiomioblasztokból álló tenyészethez 2,5 óra időtartamú oxigén- és glükóz megvonás után egerekból származó mezenhimális őssejteket adtunk, majd a közös tenyészetet különböző sejtjelölő festékek segítségével mikroszkóp alatt vizsgáltuk. Az alkalmazott festékekkel lehetőségünk volt elkülöníteni egymástól a kardiomioblaszt- és őssejteket, valamint az iszkémia hatására elpusztult sejteket. Eredményeink alapján az őssejtek hozzáadása szignifikánsan javította a károsodott sejtek túlélését a kontrollhoz képest, és ezt a hatást az in vitro modellünkben a hozzáadott őssejtek közvetlen sejt-sejt kapcsolatok és intercelluláris nanotubulusok kialakításával hozzák létre.