Magyarországi intravénás meferdonhasználat a tűcsere szolgáltatók tapasztalatai alapján / Csák Róbert, Gyékiss Roland, Márványkövi Ferenc
Bibliogr.: p. 288. - Abstr. hun., eng.
In: Addiktológia. - ISSN 1589-0317. - 2010. 9. évf. 4. sz., p. 281-288. : ill.
Háttér: 2010-re a mefedron használat általánossá vált az európai országokban. A fogyasztás módja jellemzően a szippantás illetve a lenyelés, az intravénás mefedron használatról azonban nagyon kevés ismeretünk van. Ugyanakkor a fogyasztás ezen módja különösen ártalmas lehet a szerhasználók számára, és speciális ártalomcsökkentő módszereket tehet szükségessé. Módszer: A 19 magyarországi alacsonyküszöbű szolgáltató közül 16 működtet tűcsere programot, mindegyik program kitöltötte a kutatáshoz kapcsolódó kérőívet. A kérdőív 15 kérdésből állt, amely kérdések az intravénás mefedron használat mintázatát, a kapcsolódó kockázatokat és következményeket térképezték fel. Az adatfeldolgozás 2011 januárjában történt. Eredmények: Minden tűcsere programban találkoztak 2010 folyamán mefedron használattal, a 16 programból 14-ben intravénás mefedron használattal is. Az intravénás használaton túl 10 tűcsere program jelezte azt, hogy az orrba szippantás a legjellemzőbb fogyasztási forma. Mefedronhoz tipikusan barátokon, dealer-eken illetve az interneten keresztül jutnak hozzá a tűcsere programok kliensei. A többségük (10/16) azt mondta el, hogy a mefedront injektálók egyébként más illegális szereket is használnak - bár két szolgáltató nem rendelkezett információval ezzel kapcsolatban. A más szerek használatáról beszámoló 10 tűcsere programból öt úgy tapasztalta, hogy a mefedront injektálók amfetamint és heroint is használnak, míg két válaszadó a heroint, három az amfetamint jelölte meg, mint a mefedron mellett használt szer. Következtetések: Bár a magyarországi tűcsere programok döntő többsége beszámolt intravénás mefedron használatról, az ismeretek ezen a téren nem igazán egységesek. A standardizált adatgyűjtési protokoll hiánya valamint a megkereső munka hiányosságai illetve az intravénás használat (és általában a dizájner-drogok) gyors terjedése mind megnehezítik a programokat működtető szervezetek számára, hogy naprakész információkat nyújtsanak az intravénás használat egyes meghatározott aspektusaival kapcsolatban. Ugyanakkor ez csökkentheti annak az esélyét is, hogy hatékony stratégiák jöjjenek létre és valósuljanak meg a beavatkozásokkal valamint a kezelési-igény becslésekkel kapcsolatban.