Célkitűzések: Az elhízás és a mozgásszegény életmód a metabolikus szindróma és a 2-es típusú diabetes kapcsán észlelhető alacsony cardiorespiratoricus teljesítőképesség legfontosabb patofiziológiai faktorai. A jelen munka a cardiorespiratoricus edzettség és a metabolikus szindróma paraméterei közti összefüggést vizsgálja elhízott és metabolikus szindrómás serdülőkben. Betegek és módszerek: A vizsgálatba 30 centrális obes (derékkörfogat> 90 percentilis) és 30 metabolikus szindrómás serdülőt vontak be. Mindkét csoportnál vizsgálták a következő paramétereket: derékkörfogat, éhomi vércukor, triglicerid, HDL-C, vérnyomás, HOMA-IR és a cardiorespiratoricus teljesítőképesség. Ez utóbbit kerékpár-ergometriás vizsgálat során 170/min szívfrekvencia elérésekor határozták meg (PWC 170). Eredmények: PWC 170 a metabolikus szindrómás serdülőkben alacsonyabb volt, mint azokban a serdülőkben, akik csupán centrális elhízásban szenvedtek (átlag+-SE: 1,20+-0,13 vs. 1,52+-0,14 W/ kg, p=0,03). A PWC 170 negatív korrelációt mutatott a derékkörfogattal (R2=0,25, p=0,02) és a HOMA-IR indexszel (R2=0,23, p=0,03), de semmiféle összefüggés nem volt az éhomi vércukorértékkel, lipidszintekkel és a vérnyomással az egyszerű centrális elhízásban szenvedő serdülők esetében. Azonban a metabolikus szindrómás serdülők csoportjában a PWC170 nem szignifikáns összefüggést mutatott a derékkörfogattal (R2=0,22, p=0,02), a HOMA-IR (R2=0,24, p=0,01), az éhgyomri vér-cukor (R2=0,16, p =0,04), a triglicerid (R2=0,20, p =0,03) és systolés vérnyomás (R2=0,18, p=0,02) értékével. Konklúzió: Metabolikus szindrómás serdülők cardiorespiratoricus terhelhetősége alacsonyabb, mint az egyszerű centrális obes serdülőké. Az alacsony cardiorespiratoricus teljesítőképesség hozzájárul az inzulinrezisztencia és a vércukor-, illetve lipid- és vérnyomás-abnormalitások kifejlődéséhez serdülőkben. Ezek az adatok alátámasztják a feltevést, miszerint az elhízás káros mellékhatásai ellensúlyozhatók a fizikai aktivitás fokozásával.