A Parkinson-kór a második leggyakoribb progresszív neurodegeneratív megbetegedés. Az etiológiája még mindig nem teljesen tisztázott, kialakulásában a genetikai faktorok mellett a környezeti tényezőknek is döntő jelentőségük lehet. A Parkinson-szindrómák elkülönítése az idiopathiás formától még napjaikban sem egyszerű, a leggyakorlottabb szakember hozzáértése, illetve a legmodernebb vizsgálati technikák alkalmazása is csak körülbelül 90%-ig növeli a diagnózis pontosságát, teljes bizonyosságot csak a szövettani feldolgozás nyújthat. A gondos anamnézisfelvétel, a klinikai tünetek mélyreható ismerete és a vizsgálóeljárások segítik a kórisme minél korábbi és minél pontosabb felállítását, ami döntő fontosságú lehet a megfelelő terápia megválasztásában. Napjainkban számos gyógyszeres kezelés és különböző eljárás áll rendelkezésünkre, amelyek körültekintő alkalmazásával, a ma még nem meggyógyítható betegek jó életminőséggel eltöltött életéveinek száma jelentősen megnövelhető.