Célkitűzés: Az intravitrealis ranibizumab (Lucentis) injekció hatására létrejövő anatómiai és funkcionális javulás közötti párhuzam vizsgálata időskori maculadegenerációban (AMD) szenvedő betegeken. Betegek és módszerek: A VEGF-gátló kezelésre kiválasztott nedves típusú AMD-ben szenvedő betegek három egymást követő hónapban részesülnek intravitrealis Lucentis injekcióban, majd a havonkénti ellenőrzéskor újabb injekciót indikálunk, ha a beteg látása több mint 5 betűt romlott és/vagy az optikai koherencia tomográfiával (OCT) mért retinavastagság több mint 100 mikrométert nőtt. Olyan 46 beteg adatait értékeltük, akik legalább három intravitrealis injekcióban részesültek. A kezdeti - standardizált táblával (ETDRS) meghatározott - visust és a Stratus OCT-vizsgálattal mért centrális foveavastagságot, valamint a legjobb elért visust és annak időpontjában mért foveavastagságot vetettük össze. Eredmények: Az átlagos visusjavulás 9,7+-11,9 betű, az átlagos centrális foveavastagság-csökkenés 100+-92,4 mikro-méter volt. A maximálisan elérhető látásjavulás és az ezt kísérő foveavastagság-csökkenés mértéke között csak gyenge korreláció (r=0,102) volt észlelhető. Következtetések: Az intravitrealis Lucentis hatására létrejövő funkcionális és anatómiai javulás között nincs szoros korreláció feltehetően azért, mert a retinavastagság csökkenése atrophiát is jelezhet. Annak a megítélésében, hogy szükséges-e újabb VEGF-gátló injekció alkalmazása, a látásélesség változásának követése és a retinavastagság OCT-vel való mérése mellett a szem fenék vizsgálata is alapvetően szükséges.