Az áttekintő cikk célja a hagyományos és újabb képalkotó eljárások nyújtotta diagnosztikus lehetőségek összehasonlítása az osteoporosis diagnosztikájában. Röntgenfelvételen a kompenzált (hypertophiás atrophia) és dekompenzált (biconcav) csigolya eltéréseket lehet jellemezni. A csigolya kompresszió morfometriás meghatározásának reneszánszát a digitális röntgenfelvételi technika tette lehetővé. Porotikus csigolyatörés áll fenn, ha 20%-nál nagyobb a magasság-csökkenés mértéke, és minden további csigolyatörést már 10% magasságcsökkenés alapján ki lehet mondani. Ezen eltérések kimutatása tünetmentes betegek esetében is igen fontos. Az oldalirányú mellkasfelvételen ezek láthatóak, de sajnos ritkán kerülnek leírásra. Álló helyzetű és fekve készített gerincfelvételeken fontos különbségek láthatók, ha a Cobb féle angulációs szögeket összehasonlítják. A röntgenfelvétel a csigolya-kompresszió dignitására vonatkozóan nem informatív. A csontvelő-ödémát és Gadolinium kontrasztanyag halmozást MRI vizsgálattal lehet kimutatni, ami a nemrég kialakult kompressziót és a régi esemény maradványát segít egymástól elkülöníteni. További információkat nyújthatnak célzott technikák. A phase-in és phase-out grádiens mérések segítségével a porotikus törés esetében megtartott csontvelői zsírtartalom ábrázolható - szemben a tumor invázió miatt kiszorított csontvelővel. A legpontosabb elkülönítést a diffúzió súlyozott technikával ábrázolt cytotoxikus ödéma jelenti. Ennek során az ADC értékek meghatározása kvantitatív jellemzésre ad lehetőséget. Intervenciós radiológiai vagy gerincsebészeti beavatkozáshoz vHRCT is szükséges a kalcifikált csontos kontúrok pontos megítélése céljából.