A kardiovaszkuláris betegségek esetében a szekunder prevenció területén bizonyított előnyeiket követően a statinok a primer prevenció vonatkozásában is sikeresnek bizonyultak. Mind a két kezelési viszonylatban egyre több vizsgálat történt a specifikusabb rizikóstátusok vonatkozásában, így a jelentősen emelkedett koleszterinszintű betegcsoporttól eljutottunk a közel normális, vagy normális koleszterinszinttel rendelkezők csoportjához. Ezen belül is újabb csoportosítási lehetőséget jelent a rizikóállapot nagysága, illetve új rizikófaktorok jelenléte, köztük elsősorban az érfali gyulladásra utaló emelkedett CRP-szint kérdése. Ebből a szempontból speciális konstellációt jelent a kardiovaszkuláris eseménymentes, közepes rizikófaktor státusú, normális LDL-koleszterinszintű, de emelkedett CRP-szinttel rendelkező betegcsoport ("JUPITER-beteg"), ahol 20 mg ro­su­vastatin adása 2 éven belül 44%-os kardiovaszkuláris elsődleges végpontcsökkenést hozott létre, és az összhalálozást is kedvezően befolyásolta. A kimagasló eredményesség vonatkozásában felsorolt hitetlenkedések mindegyike megválaszolásra került. Egy ezévi metaanalízis szerint az ISZB-mentes populációban lévő sta­tin­kezelés 3,7 év alatt nem hoz összmortalitás-csökkenést, jóllehet az egyes adott vizsgálatokban a kardiovaszkuláris események szignifikánsan csökkentek. Ez jól mu­tatja, hogy jóllehet ISZB-mentes betegekről van szó, de a többféle vizsgálati felállás és beteganyag alapján az eltérő rizikóstátus folytán hibás következtetések születhetnek, így a 3,7 év követés több csoportnál nem releváns. Egy hasonló nagyságú, de definitív koronáriabetegségben szenvedő, így veszélyeztetettebb betegcsoportban egy másik metaanalízis az összmortalitás szignifikáns mérséklését igazolta. Napjainkban az egyre jobban körülhatárolt, nagy létszámú betegcsoportra vonatkozó megfigyeléseket szükséges alapul vennünk, így konkrétan a "JUPITER-beteg" vonatkozásában egyértelmű a 20 mg rosuvastatin rövid időn belül történő primer prevenciós eredményessége.