A hepatitis C-vírus-infekció jelenlegi terápiája a hazánkban és Európában is domináns HCV1 genotípus fertőzés esetén 40-45%-ban vezet tartós virológiai remisszióhoz. Ugyanakkor a kezelés általában hosszan tartó, költséges és jelentős mellékhatásokkal is jár. Mindez indokolja azokat az intenzív kutatásokat, amelyeknek a célja új, hatékonyabb terápiás eljárások kifejlesztése. Az utolsó 5 évben jelentős haladás történt ezen a téren, egyrészt a HCV életciklusának megismerését, másrészt ezzel együtt a HCV-specifikus direkt ható antivirális ágensek, elsősorban pedig a proteáz- és polimerázgátló vegyületek felfedezését illetően. Az adatok arra utalnak, hogy az új készítmények, elsősorban a proteáz- és polimerázgátlók, az eddigi interferon plusz ribavirin alapú kezeléssel hármas kombinációkban áttörést jelenthetnek. A közeljövőben ily módon várhatóan rövidebb időtartamú terápia alatt jobb gyógyulási arány érhető el még a "nehezen gyógyítható" HCV1-betegekben is. A dolgozat ezekről a lehetőségekről ad áttekintést.