Változatlanul hasznos analitikus fogalom-e a nárcizmus? / Eike Hinze
Bibliogr.: p. 338. - Abstr. hun., eng.
In: Pszichoterápia. - ISSN 1216-6170. - 2010. 19. évf. 5. sz., p. 333-338.
Freud "Bevezetés a nárcizmushoz" című meghatározó írása mentén számos analitikus fejlesztette tovább a nárcizmus elméletét az elmúlt 100 évben. Két tendencia különböztethető meg ebben a vállalkozásban. Néhány analitikus követte Freud elképzelését, s azt feltételezte, hogy a csecsemőnek élete kezdetén nincs ismerete a tárgyról. Mások viszont meg vannak győződve arról, hogy tárgykapcsolatok az élet kezdetétől léteznek. A sokféle kísérlet arra, hogy pszichoanalitikus szempontból meghatározzák a nárcizmust, hogy tisztázzák vagy éppen kitágítsák a fogalmat, egymással részben összeegyeztethetetlen, s meglehetősen zavaros pszichoanalitikus elmélet-készlethez vezettek. A tanulmány integratív képet kíván nyújtani a nárcizmusról, s megpróbál megbirkózni azokkal a konfliktusokkal, ami annak tudásából adódik, hogy az élet elejétől különálló tárgyakkal találkozunk, amiből gyűlölet, irigység is eredhet. A projektív identikáció, mint agresszív narcisztikus tárgykapcsolat kiemelkedő szerepet játszhat ebben a folyamatban. Sokféle lelki zavart kísérhetnek narcisztikus karaktervonások. Az "elsődleges nárcizmus" fogalmát a későbbi élet komplex fantáziájaként vizsgálom, nem pedig mint az élet elejének élősködő valóságát. Kihagsúlyozom a normális nárcizmussal való kapcsolatot.