A trombociták aggregációjának gátlása számos újonnan megismert mechanizmusok keresztül lehetséges. A monoterápiában végzett szekunder prevenció általában a kardiovaszkuláris betegek esetében 25-35%-os rizikócsökkenést eredményez, amit növelni lehet, ha másik támadáspontos ható gyógyszereket is alkalmazunk. A szerző a duális, illetve tripla támadásponton ható szekunder prevenciós gyógyszerelés hatékonyságát és biztonságosságát elemzi. A cikkben említésre kerülnek a legújabb generációs trombocitaaggregáció-gátló vegyületek és azok kombinációi is. A trombociták gátlását fokozni lehet a kombinációs kezelésekkel, de ennek az árát minden esetben a vérzéses szövődmények magasabb rizikójával fizetjük meg: ennek ellenére az igen magas rizikójú vagy polirezisztens trombocitákkal rendelkező betegek esetében ez a választandó eljárás.