Az elmúlt évek számos csalódást hoztak a kardiometabolikus veszélyeztetettség csökkentésére tett olyan kísérleteink során, mint az antioxidáns, illetve homocisztein csökkentő vitaminok, nők esetén a hormonpótlás, antiinfektív-antiateroszklerotikus kezelések, a krónikus iszkémiák revaszkularizációja, vagy a sibutramin súlycsökkentésre. A korábban bevált ASA-kezelés sem bizonyult újabban meggyőzően hatékonynak olyan betegcsoportokban, mint a primer prevenciós kezelésben részesülő nők, illetve diabéteszesek. Az is kiderült, hogy számos határozott prognosztikus erővel rendelkező paraméter (vérnyomás, LDL-C, HDL-C, és HbA1c, mikroalbuminuria, preklinikus ateroszklerózis) intervenciós köztes végpontként történő alkalmazása félrevezető lehet. A megengedőbb célértékekhez képest sem a szigorúbb vérnyomás, sem a glikémiás kontroll nem szolgált meggyőző előnnyel, sőt veszélyeik is kirajzolódtak. Ezzel szemben a lipidterápia számos pozitív fejleményt hozott, amelyek közül kiemelkedik a klinikai végpontos PROVE-IT, TNT és SPARCL, illetve JUPITER-vizsgálat, amelyek az intenzív statinkezelés különböző szekunder, illetve primer prevenciós alcsoportokban való előnyét igazolták, továbbá az ACCORD-Lipid-vizsgálat, ami a reziduális diszlipidémia kezelésének eddigi óvatos ajánlásait alapozta meg jobban. A tisztánlátás azért is fontos, mert az optimális céltartományok definiálásának jelentős költséghatékonyságbeli vetületei is vannak.