Az orrlégzési nehezítettség nem egyenlő pusztán az orrdugulással, emellett orrváladékozás, a beszédhang el-torzulása, elszíntelenedése, következményes szájlégzés, fejfájás és középfülfolyamatok kísérhetik. A tünet tartós fennállása - az ún. "szájlégzők" esetén - további panaszokat eredményezhet, úgymint globusérzést a torokban és idült pharyngolaryngitist. A jó orrlégzés szubjektív érzete relatíve tág objektív küszöbértékek között mozog. Normális, ami megszokott, ami komfortos, minden orr egyénileg kalibrált. Igy lehet az, hogy míg a némely páciensnél észlelt óriási orrsövényferdülés nem vezet orrduguláshoz, addig más betegnél az enyhe deformitás vagy orrsövényferdülés komoly problémát okoz. Gyakran előfordul, hogy nem fektetünk kellő súlyt a panasz kivizsgálására banális okokat feltételezve, pedig nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a rejtetten megbújó orrgarati-melléküregi tumorok is okozhatnak - sajnos inkább előrehaladott állapotban - hasonló tünetet. Ilyen esetben nagyon fontos a beteg gondos kivizsgálása, a nyaki nyirokcsomók után való kutatás, s talán a leglényegesebb az alapos fül-orr-gégészeti vizsgálat. A háziorvoshoz forduló, orrlégzési nehezítettségben szenvedő betegeken könnyen segíthetünk, ha kezünkben van egy-két alapkérdés, irányelv ismerete, s ezzel a betegnek és a szakorvosnak is megkönnyítjük a dolgát. Ha kétségek merülnek fel, a differenciáldiagnosztikát bízzuk fül-orr-gégészre! Dolgozatom célja nem az, hogy minden egyes kórképről részletes szakmai leírást adjak, inkább az, hogy a háziorvosokhoz forduló, orrdugulásban szenvedő betegeknél leggyakrabban előforduló betegségek differenciáldiagnosztikáját megkönnyítsem és a legkorszerűbb terápiára felhívjam a figyelmet.