Arra kerestük a választ, hogy van-e jelentősége különbséget tenni az EtCO2 vezérelt és a PaCO2 vezérelt lélegeztetés között OLV során az artériás oxigenizáció szempontjából? Vizsgálatunkba 100, normál légzésfunkciójú, ASA II rizikócsoportba tartozó beteget vontunk be, akik elektív tüdőrezekciós műtéteken estek át. A betegeket két csoportba randomizáltuk: EtCO2 csoport (n = 50) és PaCO2 csoport (n =50). OLV során mindkét csoportban 5 ml/kg légzési térfogatot használtunk 5 vízcm PEEP alkalmazása mellett. A PaCO2 csoportban a légzésszámot úgy állítottuk be, hogy a PaCO2 normál tartományban maradjon, az EtCO2 csoportban a légzésszámot úgy állítottuk be, hogy kilégzett CO2 maradjon normál tartományban. A műtét során 15 percenként artériás vérgáz vizsgálatot végeztünk. A demográfiai megoszlásban, a preopeatív értékekben és a kéttüdős lélegeztetés során mért PaO2 értékekben nem volt szignifikáns különbség az egyes csoportok között. Egytüdős lélegeztetés esetén - a kezdeti azonos értékektől eltekintve - azonos időpontban az emelt légzésszámú PaCO2 vezérelt lélegeztetés során mért PaO2 értékek és az alacsonyabb légzésszámú, EtCO2 vezérelt lélegeztetés során mért PaO2 értékek között szignifikánsan különbséget találtunk. Alacsony légzési térfogat alkalmazása OLV alatt megfelelő oxigenizációt biztosít, főleg ha emellett artériás normokapniát tartunk fent. Normokapniás tüdőprotektív egytüdős lélegeztetés során szignifikánsan magasabb PaO2 értékeket kapunk, mint a permisszív hiperkapnia esetén.