BEVEZETÉS - A pancreascarcinoma diagnózisa a mai korszerű vizsgálómódszerek mellett az esetek többségében biztonsággal felállítható, bár a tünetek késői megjelenése miatt a betegség gyakran csak előrehaladott stádiumban kerül felismerésre. A diagnózis felállítása időnként nehézséget okozhat; leggyakrabban a hasnyálmirigyrák és a krónikus pancreatitis elkülönítése jelent gondot. Esetismertetésünkben a pancreascarcinoma olyan ritka megjelenési formáját mutatjuk be, amikor a tumor retroperitonealis fibrosis képét utánozva nehezítette a pontos diagnózis felállítását. A képalkotó vizsgálatok nem igazoltak pancreaslaesiót. A hasnyálmirigyrák ilyen formában történő manifesztációjára a nemzetközi irodalomban nem találtunk példát. ESETISMERTETÉS - Hetvenhét éves férfi betegünk egy éve állt urológiai és nefrológiai gondozás alatt bizonytalan postrenalis eredetű hydronephrosis miatt. Az akkor (fél éve) végzett CT-vizsgálattal nem tudták egyértelműen igazolni a hydronephrosis okát. A látott kép alapján ureterfibrosis lehetősége merült fel. Osztályunkra több napja tartó hányinger, hányás, hasi diszkomfort miatt vettük fel. Fizikális vizsgálattal a mellkasröntgen által is igazolt jobb oldali mellkasi folyadékgyülemen kívül egyéb kóros eltérést nem találtunk. A folyadék citológiai vizsgálata a malignitást nem tudta kizárni (C3). Gasztroszkópia során Helicobacter pylori-negatív gastritis chronica igazolódott, valamint a gyomor corpusában a hátsó fal felől kerekded benyomat volt látható. A hasi ultrahang bal oldali (korábban is fennálló) hydronephrosist és jobb oldali üregrendszeri pangást írt le. Hasi CT-vizsgálat a duodenum lumenét beszűkítő, a mesenterialis gyökre, valamint az aorta ventralis falánál a praerenalis és retroperitonealis fasciára is kiterjedő, az uretereket befogó kötőszövetes infiltrációt igazolt, pancreaslaesiót nem írt le. A látott kép alapján retroperitonealis fibrosis, Ormond-betegség lehetősége merült fel. A gyomorürülés biztosítása, valamint szövettani mintavétel céljából sebészi exploráció történt, amely során a Treitz-szalag magasságában duodenumleszorítást okozó, a májkaputól a Douglas-tasakig terjedő porckemény szövetmasszát észleltek. Tumoros szövetszaporulatot találtak a vékonybelek egész hoszszában a bélfal mentén, a mesenterium lemezei között is. Az elváltozásból vett minta szövettani vizsgálata a hisztológiai kép és az immunhisztokémiai reakciók alapján pancreascarcinomát igazolt. KÖVETKEZTETÉS - A pancreascarcinoma első jele lehet a kiterjedt retroperitonealis infiltráció, amely kezdődhet akár az ureterek érintettségével. A képalkotó vizsgálatokkal kimutatott kötőszövetes jellegű, retroperitonealis szerveket érintő infiltratív folyamatoknál a retroperitonealis fibrosison kívül a pancreascarcinoma lehetőségére is gondolni kell, akkor is, ha nem igazolható egyértelmű pancreaslaesio. A diagnosztikai algoritmus mindkét esetben hasonló, a végső diagnózist a szövettani vizsgálat eredménye adja.