A szerzők 1-es típusú diabeteses gyermekek és serdülők körében végzett életminőségvizsgálatokat elemeztek. A szakirodalomban kevés validált, betegség és korspecifikus kérdőív találtható, amely a diabetest vizsgálja a fiatalabb korosztályokban. A szerzők a Pediatric Quality of Life Inventory 3.0 diabetesmodulját adaptálták magyarországi használatra, és végeztek el vele összehasonlító elemzéseket. A vizsgálatban 97 1-es típusú diabeteses gyermek és serdülő vett részt (átlagéletkor 13,45+-2,98 év) hozzátartozójával együtt. A fiúk szignifikánsan jobb életminőséget jeleztek, mint a lányok (p=0,046), a különbség a serdülők körében mutatkozott a legkifejezettebbnek (p=0,008). A közvetlen diabetesre vonatkozó kezelési utasítások betartása (indexszám [ISZJ: 81,7]) és a betegséggel kapcsolatos kommunikáció (ISZ: 78,18) nem bizonyult életminőséget befolyásoló tényezőnek. A diabetes miatt jelentkező testi tünetek és panaszok (ISZ: 61,34), valamint döntően a szövődmények kialakulása miatti aggodalom (ISZ: 67,77) azonban életminőséget rontó tényezőként értékelhető. A szülők és a diabeteses gyermekek válaszai között szignifikáns korreláció van (r=0,675; p=0,000), azonban a szülők jelentősen alulértékelték gyermekük életminőségérzését minden korcsoportban, különösen a diabetes kezelése és a betegség miatti aggódás vonatkozásában. Az életminőségérzés és a glikémiás kontroll között statisztikai összefüggés nem volt kimutatható, de az aerob állóképesség kedvezőbb életminőségérzéssel (r=0,214; p=0,036) és jobb anyagcserekontrollal (r= 0,347; p=0,001) társult. Az eredmények rendszerezése, kiértékelése hasznos információt nyújthat a betegek és családtagjaik számára, de legfőképpen a beteg-orvos, beteg-nővér kapcsolatban segítheti a hosszú távú gondozás hatékonyságát. Minél pozitívabb a gyermek életérzése, jövőképe, annál könnyebben éli meg betegségét és illeszkedik be környezetének mindennapi életébe.