A közelmúltig az insula az agykéreg kevésbé ismert területei közé tartozott. A képalkotó eljárások (pozitronemissziós tomográfia, a funkcionális mágneses rezonancia vizsgálat) döntő változást hoztak az insula funkcionális aktivitásának megismerésében. Igazolást nyert, hogy az insulának a szaglás és ízérzés feldolgozásán kívül jelentős szerepe van az interoceptióban, belső miliőnk állandó érzékelésében, a viszceroszenzoros és szomatoszenzoros információk analízisében, az akut és krónikus fájdalom megélésében. Igazolták az insula szerepét a beszéd kialakításában, a szavak és kifejezések megválasztásában, a beszéd korrekt artikulálásában. Mindezen tevékenységhez szükséges a megfelelő figyelem, empátia és emocionális állapot, illetve emocionális válaszok. Az insula mindezen tevékenységét a szomszédos területekkel (operculumokkal) együtt végzi, és az anterior cingularis, valamint az entorhinalis kéreggel való kapcsolata révén szorosan együttműködik a prefrontális, premotoros és limbicus áreákkal. Az insula mai felfogásunk szerint primer, unimodális központja a szaglásnak, ízérzésnek és viszceroszenzoros információknak, ugyanakkor mint multimodális asszociációs kérgi área jelentős szerepe van az agy emocionális, kognitív, limbicus és autonóm rendszereinek működésében.