Az egyre szigorúbb biztonsági intézkedések a repülőtereken az utasokat is egyre súlyosabban érintik. Az életbe léptetett megszorítások (a folyadék, illetve a mozgás korlátozása) felerősíthetik a repülőgéppel utazók szervezetében fellépő káros élettani folyamatokat, a legújabb vizsgálati eljárások (például a teljestest-szken) pedig - a kétségtelen etikai és morális aggályok mellett - olyan patológiai folyamatokat indíthatnak el, amelyek későbbi hatása még nem teljesen ismert. Fokozottan igaz ez arra az utazóra, aki útja során betegszik meg vagy éri sérülés, és emiatt nem folytathatja útját. Az ilyen utazót - megfelelő előkészítés után - haza kell szállítani. A hazaszállítás leggyakrabban a menetrendszerű repülőgépen történik, fekvő beteg esetében a kabinban elhelyezett hordágyon, egészségügyi kísérettel. Ez a hazaszállítási mód több biztonsági problémát vet fel: a beteg ellenőrzésén kívül a kísérő egészségügyi felszerelésének ellenőrzését is. Az orvosi táska ugyanis több olyan eszközt, gyógyszert tartalmaz, amelyek repülőgépre vitele tilos. Egységes rendelkezés hiányában ezeket a problémákat a biztonsági személyzet változatos módon kezeli: a skála az empatikus hozzáállástól a kategorikus tiltásig terjed. Szükséges tehát egy olyan szakmai állásfoglalás, amely figyelembe veszi a repülésbiztonság (security) mellett a beteg ember út közbeni ellátásának biztonságát (sickurity) is, és ezáltal kiküszöböli a beteg és kísérőjének kiszolgáltatottságát. Ugyanez érvényes a fogyatékkal élők utazására is. A közlemény nemcsak a nehézségeket veti fel, hanem megpróbálja feloldani az utasbiztonság és a betegbiztonság egymásnak sokszor ellentmondó követelményeit, az úgynevezett "sickurity" problémát.