Az akut stroke evidenciákon alapuló kezelése jelenleg a szisztémás thrombolysis. Az intravénásan (IV) adott rekombináns szöveti plazminogénaktivátor (rtPA) azonban nagyérelzáródás esetén csak ritkán (10-25%) eredményez rekanalizációt. Ez a tény, valamint a terápia során tapasztalt nemkívánatos mellékhatások vezettek az intraarteriális (IA) rekanalizációs technikák kifejlesztéséhez. Ettől a kezeléstől hatékonyság növekedését és a vérzéses szövődmények csökkenését várták. Munkánkban a ma rendelkezésre álló IA rekanalizációs technikák eredményességét és biztonságosságát vizsgáltuk önmagukban vagy IV thrombolysissel kiegészítve. Intraartériás revaszkularizációs eljárást 6 órán belül kialakult, képalkotó vizsgálattal (CT, DSA) igazolt nagyérelzáródás (carotis interna, carotis-T, proximális és disztális a. cerebri media, a. basilaris occlusio) esetén végeztünk. Az alábbi eljárások közül átlagosan 3,1+-1,05 (1-5) módszert alkalmaztunk egy-egy revaszkularizációs kezelés során: IV és vagy IA thrombolysis; thrombusfragmentáció; thrombectomia; stent. Elsődleges végpont a rekanalizáció, a biztonságosság és a 6 hónapos kimenetel volt. 2007. január és 2009. május között 54 egymást követő beteg esetén végeztünk IA beavatkozást, 50 esetben áll rendelkezésre a hat hónapos kontrollvizsgálat eredménye. A betegek kiindulási állapota a National Institutes of Health Stroke Skálán (NIHSS) 19,12+-4,6 (7-30) pont volt. Teljes rekanalizációt, illetve a kezelt artéria ellátási területének legalább 50%-os revaszkularizációját 36 (72%) betegben értük el. Hat hónap elteltével 18 (36%) beteg halt meg, jó funkcionális klinikai eredményt (módosított Rankin-skála [mRS]: 0-2) találtunk 17 (34%) esetben, 15 (30%) beteg pedig jelentős deficittel (mRS 3-5) gyógyult. Vérzéses transzformációt 20 esetben tapasztaltunk (37%), tünetképző vérzés azonban csak 6 betegben alakult ki (11%). Az alkalmazott revaszkularizációs kezelés hatására jelentősen javult a rekanalizáció esélye, csökkent a mortalitás, azonban a tünetképző vérzéses esetek száma növekedett.