A szisztémás lupus erythematosus (SLE) a szisztémás autoimmun kórképek klasszikus képviselője, mely rendkívül színes és heterogén klinikai képpel jellemezhető. A lupus indulhat teljes klinikai képpel megkönnyítve a betegség diagnózisát, máskor bevezető fázist követően akár csak évekkel később mondató ki a lupus diagnózisa. Az egységes értelmezés céljából az Amerikai Reumatológiai Kollégium által ajánlott klasszifikációs kritériumokat minden esetben figyelembe kell venni, bár a kritériumok abszolút teljesülése nem feltétlen feltétele a diagnózis kimondásának, hiszen számos ismert klinikai manifesztáció nem szerepel az említett kritériumok között. Habár a kórlefolyás rendszerint - az esetek 65-70%-ában - hullámzó, a betegek kb. felében tartós szervkárosodás alakul ki. A különböző szervek érintettségének gyakorisága a következő: általános tünetek 50-100%, bőrtünetek 73%, mozgásszervi tünetek 62-67%, veseszövődmény 16-38%, hematológiai eltérések 36%, neuropszichiátriai tünetek 12-21%, gastrointestinalis manifesztációk 18%, cardialis eltérések 15%, pulmonalis tünetek 12%. A tünetek gyakoriságát számos tényező befolyásolja, így genetikai, demográfiai, környezeti, etnikai, geográfiai, szociális és egyéb faktorok is módosíthatják. Jelen munkánkban az SLE gyakoribb és ritkább szervi tüneteit és szövődményeit foglaljuk össze figyelembe véve a kórkép ACR által meghatározott klasszifikációs kritériumait, az egyes szervi manifesztációk ismert csoportosítását, illetve az aktivitási indexek által figyelembe vett klinikai tüneteket.