Nem-szteroid gyulladásgátlók alkalmazása az 5-fluorouracil hatékonyságának növelésére kísérletes rendszerekben / Réti Andrea
Bibliogr.: p. 381. - Abstr. hun., eng.
In: Magyar Onkológia. - ISSN 0025-0244, eISSN 2060-0399. - 2010. 54. évf. 4. sz., p. 377-381.
A fokozott COX-2-expresszió számos úton befolyásolja a tumorok kialakulását és progresszióját. A COX-2-overexpresszió a sporadikus colorectalis carcinomák 80%-ában igazolható. A COX-2 enzim a nem-szteroid gyulladásgátlók legismertebb molekuláris célpontja. A colorectalis rák gyógyszeres kezelésének alappillérét több mint 40 éve az 5-fluorouracil jelenti. Az 5-FU terápiás hatásának fokozására számos törekvés irányul más gyógyszerekkel, illetve biomodulátorokkal. Az 5-FU a szervezetbe kerülve az aktiválás mellett igen gyors katabolizmuson megy keresztül. A lebomlás első, sebességmeghatározó enzime a dihidropirimidin-dehidrogenáz (DPD). Az intratumorális DPD hamar a klinikai érdeklődés középpontjába került, mivel az emelkedett DPD-aktivitás az 5-FU citotoxikus hatásának csökkenését okozhatja. Kísérleteink legfőbb célja a COX-2 gátlók és az 5-FU kombinált kezelések hatásának vizsgálata kísérleti rendszereken. Ehhez HCA-7 és HT-29 humán colon adenocarcinoma sejtvonalakat és HT-29 sejtekből kialakított xenograftokat használtunk. Kísérleteink során vizsgáltuk, hogy a magas COX-2-expresszió, valamint a COX-2-expresszió gátlása nem-szelektív COX-2-gátló indomethacinnal és szelektív COX-2-gátló NS-398-cal befolyásolja-e az 5-FU citotoxikus, illetve tumorgátló hatását. Továbbá, hogy az 5-FU hatékonyságának NSAID-ok útján történő fokozásában milyen mechanizmusok játszanak szerepet. Eredményeink alapján elmondható, hogy a COX-2-expresszió befolyásolja az 5-FU-kezeléssel szemben mutatott érzékenységet HCA-7 és kollagén-indukált HT-29 sejtekben, valamint HT-29 xenograftokban, amelynek valószínűsíthető oka elsősorban a COX-2 és a DPD enzimek koexpressziója. Az indomethacin és NS-398 szignifikánsan és szinergista módon fokozta az 5-FU-érzékenységet és a citotoxikus hatást magas COX-2-expressziót mutató sejtvonalakon és xenograft modellen azáltal, hogy a COX-2-aktivitás csökkentése mellett párhuzamosan gátolta a DPD enzim mRNS-expresszióját és aktivitását. Mindez a továbbiakban felveti olyan átfogó, nagy betegszámú prospektív klinikai vizsgálat szükségét, amelyben az 5-FU-alapú kemoterápiák esetén a tumorok COX-2-státusza mellett figyelembe vennék a daganatos fájdalmak vagy egyéb okok miatt alkalmazott nem-szteroid gyulladásgátlók alkalmazását.