Bevezetés: A hasfal rekonstrukciójára számos műtéti megoldás ismert, az eredmények azonban meglehetősen szerények és ellentmondásosak. Vizsgálatunk célja a hasfali sérvek varrattal, illetve hálóbeültetéssel végzett műtéti kezelésének valamint az onlay, illetve sublay helyzetben beültetett hálók műtéti eredményeinek összehasonlítása. Anyag és módszerek: A 2002-ben kezdődött multicentrikus, prospektív, randomizált vizsgálatban az ország 20 sebészeti osztályán 53 beteg hasfali rekonstrukcióját végeztük el. A betegeket, a sérv nagysága szerint két csoportba osztottuk: A csoport ( n = 494): a sérvkapu nagysága 5-25 cm 2 (kis sérv) és B csoport ( n = 459): a sérvkapu nagyobb, mint 25 cm 2 (nagy sérv). A randomizálásnak megfelelően az A csoportban a hasfal-rekonstrukció varrattal ( n = 247), illetve hálóbeültetéssel (sublay n = 247) történt. A 25 cm 2 -nél nagyobb sérvek esetében (B csoport) hálóbeültetés történt, random módon sublay ( n = 235), illetve onlay technikával ( n = 224). Az utánkövetés öt évig tartott, és 2009 márciusában fejeződött be. Eredmények: Az ötéves utánkövetés során 219 beteget zártunk ki a vizsgálatból, így 734 beteg (a randomizált betegek 77%-a) adatait tudtuk elemezni. Az A csoport varrattal kezelt 184 betegénél 50 esetben (27%), míg a hálóval kezelt 180 betegénél 15 esetben (8%) találtunk recidív sérvet, a különbség szignifikáns ( p < 0,001). A nagy sérvek esetében (B csoport) a 189 sublay meshnél 38 esetben (20%), míg a 181 onlay meshnél 22 esetben (12%) találtunk recidív sérvet, a különbség ugyancsak szignifikáns ( p < 0,05). Következtetések: A hálóbeültetés jobb, mint a varrattal történő hasfal-rekonstrukció. A 25 cm 2 -nél nagyobb sérvek esetében - a szakmai vélekedéssel ellentétben - az "onlay" hálóval szignifikánsan jobbak a műtéti eredmények, mint a "sublay" helyzetben beültetett hálóval. A randomizált vizsgálat ID száma NCT01018524 ( www.ClinicalTrials.gov ).