A shock valamennyi típusának közös vonása a mikrokeringés károsodása, amely megfelelő kezelés nélkül végzetes kimenetelű lehet. Bizonyított, hogy az intenzív terápiás ellátásra szoruló betegek esetében a makrohemodinamika normalizálása önmagában nem elégséges a posztoperatív szövődmények elkerülésére, mivel a mikrokeringési zavar több szervi elégtelenséghez vezethet az adekvát makrokeringés ellenére is. A mikrokeringési zavarok leggyakoribb megnyilvánulása a mikroperfúzió fokozódó heterogenitása, térben és időben egyaránt. Ez a leukocyta-endothel sejt interakciók növekedéséhez, "noreflow" jelenség kialakuláshoz, gyulladásos sejtek aktivációjához, és végeredményben hipoxiás sejt károsodáshoz és elégtelenséghez vezethetnek. A tanulmány célja, hogy áttekintést adjon az élettani - kórtani háttérről és a mikrokeringés vizsgáló módszereiről.